Szegmentális stabilizálás

A gerinc szegmentális stabilitásáért a csigolyák közötti porckorongok, kisízületek, az ízületi tokok, a szalagok épsége, az izmok és az inak megfelelő erő-és állóképessége, valamint az ezekhez tartozó idegek megfelelő, optimális működése szükséges.

Ha a stabilitásért felelős struktúrák valamelyikét vagy több alkotórészét trauma éri (pl.: szalag túlnyújtása esetleg szakadása, ízületi túlterhelés, ízületi degeneráció, egy izom, túlnyúlása vagy beszakadása, perifériás ideg irritációja, gyulladása) akkor a gerinc vagy a gerinc egyes szakaszainak a térbeli kontrollálása zavart szenved. Ekkor a stabilitás és a helyzeti orientáció elvész, instabilitás alakul ki.

Instabilitáskor a kisízületek mozgásterjedelme megnő, az izmok működése megváltozik, elégtelenné válik, kóros mozgásmintát vesznek fel diszfunkcióssá válnak, melyek kisízületi fájdalmat tudnak okozni a nyaki-háti- vagy az ágyéki gerincben.

A fizioterápiás szegmentális stabilizálás célja megszűntetni azt az ízületi diszfunkciót (eltérés a normál működéstől), amely kiváltott egy gátló tényezőt a helyes pozícióhoz és az abnormális mozgáshoz vezetett, illetve leépíteni a nem kívánt kompenzációkat majd visszaállítani az izomegyensúlyt és így a biztonságos, fájdalommentes mozgást.